A cimet koszonom Eszti, neked. Nem voltam epp bobeszedu az utobbi idoben. A parizsi mesebol visszazuhanva az izlandi permafrosztra nem voltam kepes mast latni, csak azt, hogy Izland valtozatlanul ugyanazt tudja produkalni, ujra, es ujra. Ugyanazt az idegen tajat, mint eddig, ugyanazokat az idegen embereket, ugyanazokat az izetlen idegen eteleket, ugyanazokat az eletidegen napokat.
Fenytelen hoviharos szunni nem akaro orak, amikor a lilara festi a kormod a hirtelen becsapodo mosdo ajtaja, kotelezo orvosi vizsgalatra rendel be a bevandorlasi hivatal az egyhonapi megelhetesed osszegeert, tonkreteszed a legszebb fehernemuinet, mert a feherek koze kerul egy fekete csik. Szetesnek a rendszerek. A bicikli masodik lakata is tokremegy, leesik a telefon hatlapja, es vegervenyesen tonkremegy a szamitogeped, es ezzel elveszett multad minden azon orzott emleke. Es mar a sirastol sem lesz konnyebb.
Ha megsemmisul minden rendszer, akkor elolrol lehet kezdeni, ugye?
Az utobbi napokban mintha mar nem az a nap lenne az egen. Szamitogepet is kaptal kolcson, a szomszed lany pedig egesz kedves. Es mar ugyis untad a fehernemuidet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése