Jippijippijájé

Végre van internetem! A kollégiumban már kilenc(!) nap után tudtak nekem biztosítani, csak hatezer dokumentumot kellett hozzá kitöltenem -- mintha el sem mentem volna otthonról. És most szólalt meg a Petőfi Rádió, magyarokra lőnek Afganisztánban, és mindenkit visszaigazolhatok Facebookon, ó, civilizáció.

Eddig eső még egy csepp sem volt, de Björkkel már beszéltem és megmártóztam az óceánban. 2x! Azt hittem, fordított sorrendben fog bekövetkezni.

Az ég színes, a föld jeges. Ebből elég is volt, nézzük a képeket.

Ilyen színes.

Ilyen jeges.

Ekkora picike kis szöszmő vagyok a természetanya előtt.

Küldöm ezt a halovány világítótornyot mindenkinek, aki szereti.

Az óceán -- my love.

Azt hiszem, sokkal sokkal változatosabb képek nem lesznek, de majd igyekszem azért, tényleg. Készítek néhány nagyon csúnyát is, hogy senki se sajnálja nagyon, hogy nincs itt.

És kezdem végre elhinni, hogy Izland és én, mi most így együtt. Ami pedig még ennél is jobb, hogy úgy tűnik, elég harmonikus a kapcsolatunk. Pedig Koppenhágából majdnem visszastoppoltam, csak a dögök mind bringával járnak. Na persze hideg van, szeles, és valahogy a repülőtéren sem vártak Welcome táblával, de gyönyörű hely és lélek, na az van benne. Ah pátosz, pátosz, távozz innen.

Következtetések: Izland szép, fókát még nem láttam, a Gröndlandról jéghegyen idetévedt jegesmedvét pedig mind levadásszák a vadak.

Jövő heti számunkban az izlandi legendás péntek estéről olvashattok, megtudhatjátok, hogy eszi a hot dogot Clinton, valamint hogy mi fán terem az Erasmusos. Addig is ne legyetek szégyellősek, cseréljétek le a háttérképet bátran ezen fotók valamelyikére.

Búcsúzóul: szinte az első fotó, amit készítettem Izlandon.Vannak rajta kacsák.